Fotó: 2lenses

A három sportág összhangjának megteremtése az egyik legnehezebb feladat egy triatlonos számára.  Többen kérdeztétek, hogy milyen arányban kell felosztani az edzéseket? Én azt gondolom, hogy ez teljesen egyénfüggő és a felkészülési időszak is befolyásolja. Az én esetemben mindig a futás volt a gyenge láncszem. El kellett töltenem 4 évet ebben a sportágban, hogy mára azt merjem mondani, nem okoz gondot egy maratoni táv teljesítése. Ezzel szemben az úszással és a kerékpározással nagyon sok pozitív gyermekkori élményem van, sosem kellett annyit küzdenem a jó eredményért, mint a futásban.

Mivel tudtam, hogy heti 2 úszóedzéssel tudom tartani az 1’30/100m-es tempót, nem éri meg több időt fordítani rá, mert a megemelt edzésmennyiséggel is csak maximum 1-2 percet tudnék javítani a ironman távon. A fennmaradó időt inkább a másik 2 sportágnak szenteltem, ahol akár 10-20 perceket is javíthatok. 

A futásaim mennyisége egészen április végéig a korábbi évekhez hasonlóan, átlagosan heti 80-100km maradt. Ezidő alatt rengeteget foglalkoztam a futótechnikám javításával, aminek meg is lett az eredménye. Amellett, hogy megnyugtat a tudat: sok energiát fektettem a futásba, megtanultam  futni, az állóképességemnek és a kitartásomnak is nagyon jót tettek ezek a kilométerek. 

Fotó: 2lenses  Cipő és ruházat: Saucony

A felkészülés kezdeti szakaszában a kerékpáros edzések beiktatásával gyűlt meg leginkább a bajom. Nagyon hideg és csapadékos tél volt, ráadásul a munkámnak köszönhetően időproblémával is küzdöttem. Éppen ezért az elmúlt hónapban igyekeztem nagyobb hangsúlyt helyezni a bringára, amit kicsit a futókilométerek bántak. Májusban volt lehetőségem Olaszországban tekerni olyan útvonalakon, ahol a Giro d’Italia szakaszai is elhaladtak. Itt összesen 200km-t tekertünk 2 nap alatt, nagyon sok szinttel, és egy Giro szakaszt (14. Szakasz Zoncolan befutó) is megnéztünk, ami hatalmas élmény volt! 🙂 Ez a 3 nap megerősített abban, hogy a kerékpárváltás nagyon jó ötlet. Mivel még nem érkezett meg az új, a régit vittem, és sajnos sokat fájt a térdem, illetve a derekam. A 2 nap annyira megterhelte, hogy ha több naposra terveztük volna az utazást, akkor valószínűleg ki kellett volna hagynom a 3. napot, hogy regenerálódjon a lábam. A bringás ruházatom ezzel szemben nagyon jól vizsgázott. Szegény kapott is rendesen, ugyanis a 2 nap alatt mindenféle időjárási viszontagságban volt részünk. Amikor elindultunk még sütött a nap és a nyári felszerelést viseltük, majd elkapott minket egy jégeső, végül a téli szettet is fel kellett vennünk, mert 3000m magasan már havas hegycsúcsok között tekertünk. Ezekben a szituációkban értékeli az ember leginkább a profi felszerelést. Egy nagyon kedves TF-es tanárom szavai jutottak eszembe, aki mindig azt hajtogatta: “Nincs rossz idő, csak nem elég jó felszerelés”. Ezeken a hegyeken értettem meg igazán, hogy miről beszélt. 🙂 

Kerékpáros ruházatom: G4 dimension

A kerékpáros edzések hiányát eleinte nem éltem meg különösebb problémának, mert az úszáshoz hasonlóan tudtam, hogy kevesebb energiabefektetéssel is menni fog. A táv teljesítésével nincs is bajom, még a monotóniatűrő képességemben is pozitívan csalódtam, azonban rá kellett jönnöm egy nagy igazságra: sajnos nem tartozom az időfutam menők csoportjába. :/ Mindig is mezőnyversenyző voltam és utáltam az időfutam versenyeket. Nem számít gyengének a teljesítményem, de érzem, hogy vannak hiányosságaim ezen a téren. Nehezen lehet szélárnyékból kiszakítani, mert hirtelen robbanékony tudok lenni és nem félek “odatenni” a kereket sem, viszont az ironman távon tilos a bolyozás, azaz a másik szélárnyékában haladás. Gyermekkoromban belém lett nevelve, hogy “szélárnyékból nem szakadunk ki!”, most azonban végig kell néznem, ahogy nagyobb sebességgel elhalad mellettem valaki és nem mehetek utána. Ekkora szívást…! 🙂

Kerékpáros ruházatom: G4 dimension

Ha valamit máshogy csinálnék a felkészülésben, akkor igyekeznék még több energiát fektetni a kerékpározásba, bár nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy nem bánná meg a futóteljesítményem. Májusban több időt töltöttem a nyeregben, mint a futócipőmben és hirtelen rám is jött 2kg izom, amit főleg a combjaimon érzek. Bármennyire is pozitív hatással van élettanilag az egyik sportág a másikra, az én esetemben a kemény bringázásnak jelentős izomtömeg növekedés az eredménye, amit a futásnál cipelnem kell. Nem is olyan egyszerű ez, ugye? 🙂